A filozófiáról

A Wing Tsun stílusban három alapvető keleti gondolkodásmód jelenik meg: a Buddhizmus, a Konfucianizmus és a Taoizmus. A Buddhisták azt tanítják, hogy semmi sem állandó csak a változás, és a változáshoz alkalmazkodnunk kell; keményen kell dolgozni önmagunk fejlesztéséért, különben nem juthatunk el végső célunkhoz. A Konfucianizmus a tiszteletre, a fegyelemre, az egyenességre, és a családon belüli hierarchiára tanít meg. A Taoizmus pedig a harcművészetekben fellelhető tanításokat a hétköznapi életre vetíti ki: felkínálja a lehetőséget, hogy tisztábban lássuk és értsük meg környezetünket, és a kezünkbe adja a kulcsot a világunk megértéséhez.

Ezek a filozófiai irányzatok megvilágítják a harcművészetek gyakorlóinak az utat, de nem csak a harc útját, hanem a mindennapi élet és a tudás megszerzésének útját is. A következő néhány bekezdésben egy kicsit bővebben is olvashatnak erről a három gondolkodásmódról: keletkezésükről, fejlődésükről és alapvető tanításaikról.

Buddhizmus

Az ókori Indiában jött létre, feltehetőleg a kasztrendszer megszilárdulása miatt, hiszen a megkövült kasztrendszerrel szemben Buddha vallási reformja megváltást, üdvösséget és szilárd erkölcsi támaszt ígért.

A legenda szerint Guatama Sziddhátra, azaz a Buddha (Megvilágított), alapította ezt a vallást. Sziddhátra egy királyfi volt, aki i. e. 560 és 480 között élt Észak-Indiában. Csodás születése is bizonyította különlegességét. Felnőtt korában találkozott egy öreggel, egy beteggel, egy halottal és egy aszkétával, így jutott el a Megvilágosodáshoz, ami a szenvedés és a múlandóság belátását jelentette.Ezután remetévé vált, és megfogalmazta a Buddhizmus alapelveit.

Az emberi tudás alapja az a felismerés, hogy az élet egyenlő a szenvedéssel, melynek okai az élet utáni vágy, az érzékiség és a tudatlanság. Ezektől tartózkodni kell, az életösztönt ki kell kapcsolni, aszkézist kell gyakorolni, és meditálni kell, hogy eljuthassunk a Nirvánába, ami a teljes megsemmisülés, a létvágy nélküliség, a nemlétezés. Buddha szerint, minden létező dolog ideiglenesen összeállt részecskékből áll. Ezeknek a részecskéknek a mozgását a Dharma, azaz a Világtörvény szabja meg.

Metafizikáján túl, a Buddhizmus elsősorban erkölcsfilozófiai rendszer. Olyan vallás, amelynek nincsenek sem istenei, sem mitológiája. Buddha nem tagadja istenek létezését, de nem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Öt alapszabálya van, amelyek a Nirvána felé vezetnek: tilos bármilyen élőlényt elpusztítani, más tulajdonát elvenni, más asszonyát elvenni, hazudni és lerészegedni.

Az elmúlt két évezred során a Buddhizmus gyakorlatilag kiszorult szülőföldjéről, Indiából. Ugyanakkor népszerűvé vált a Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Mongóliában, ahol helyi vallási elemekkel keveredve tovább él.

Taoizmus

Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a Kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti).

A Kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának (Jin és Jang). E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao). A Taoizmus önálló vallásként az i.e. hatodik században született meg, mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt, aki e tanokat a Tao Te King című műben foglalta össze.

A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés, a "nem cselekvés". E gondolatból bontakozik ki a Taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere. "Tiszta" Taoizmus viszont nem létezik, ugyanis e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat.

Konfucianizmus

A hagyomány szerint Konfucius i.e. 550 és 480 között élt, és észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt. Konfucius tanításának a középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll. Fő elve szerint ne tegyél olyat, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled. A helyes viselkedés vezet el az igazsághoz, az igazság győzelme pedig a társadalom legfontosabb érdeke.

A Konfucianizmus kiindulópontja a patriarchális társadalom. Király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt az előbbiek bölcs útmutatásai és az utóbbiak engedelmes tettei a mértékadóak. Az emberi bölcsesség forrása a múlt, a régiek tanulmányozása.

A Konfucianizmus osztja, az ősök tiszteletével kapcsolatos, közkeletű kínai nézeteket, s nem idegen tőle a hagyományos mitológia elveinek elfogadása, tudomásulvétele sem. Világképének a középpontjában a Tao áll, mint az állandóság, változatlanság elve. Ez szabja meg az égitestek mozgását csakúgy, mint az emberi tevékenység helyes elveit.

Chi Kung

A Wing Tsunnak, a legtöbb Kung Fu stílushoz hasonlóan, része a hagyományos kínai egészségmegőrzés is. Nem csak harcolni tanulunk, hanem odafigyelünk az egészséges életmódra is.

Mivel a Kung Fu ("kemény munka") gyakorlásához sok energiára van szükség, ezért hasznunkra válik, ha minden tréning elején feldúsítjuk az energiánkat. Ezt segíti a Siu-Nim-Tau ("kis gondolat") formagyakorlat, amelyet minden foglalkozás elején végrehajtunk. Itt a chi-t ("energia", "életerő") gyűjtjük össze, és közben teljesen eltereljük gondolatainkat a külvilágtól: nem gondolunk a munkára, feladatokra és a mindennapi gondokra.

Természetesen nem csak a Kung Fu gyakorlásához van szükség energiára, hanem ahhoz is, hogy megálljuk a helyünket és sikeresek legyünk a mindennapi életben. A legtöbb embernek szüksége lenne manapság arra, hogy egy picit elszakadjon a feszültségekkel teli hétköznapoktól, és megtalálja a saját lelki nyugalmát és belső harmóniáját. A kínai gondolatokkal és elképzelésekkel átszőtt Wing Tsun kiváló lehetőséget nyújt erre.

Mi a különbség a küzdősport és a harcművészet között?

A harcművészeti ágaknak általában filozófiai, vallási hátterük van és a technikák csiszolása művészi szintre juttatja el a gyakorlót. Fontos az emberi élet tisztelete, és a béke fenntartása.

A harci művészetek, ezen belül a kung-fu, elsősorban nem az erőszakot hangsúlyozzák; a cél a saját testi és lelki egyensúly megteremtése. Megtanít a keleti gondolkodást jellemző higgadtságra, valamint a harc mellett az élet problémáinak megoldására.

Egy igazi kung-fus ember nem hajszol érmeket, versenyeredményeket: magával versenyez és nem másokkal. Az a célja, hogy saját magához képest mindig jobb legyen és nem az, hogy mindig keressen magánál gyengébbeket, akiket aztán legyőzhet.

A küzdősportokkal kapcsolatban beszélhetünk súlycsoportokról, szabályokról, bíróról és fair küzdelemről. Amikor viszont az utcán harcra kerül a sor, akkor a "második helyezett" nem ezüstérmet fog kapni, hanem esetleg korházba kerül. Ezért tartják úgy a harcművészek, hogy egy valós harc során nincs igazi győztes. Nem azért tanulják meg a technikákat, hogy bizonygassák a tudásukat: csak akkor alkalmazzák a tanultakat, ha tényleg szükség van rá.

Egy utcai támadás során nem lehet időt kérni, nem lehet bedobni a törölközőt, és nem feltétlenül egy hasonló súlyú támadóval kerülünk szembe. Ilyen esetekre is késznek kell lenni, ehhez viszont a szabályokat magunk mögött kell hagyni. Csak egy szabály van: hogy nincs szabály.